Mondtam már, hogy lepaktálnék bárkivel, hogy lássam a gyerekeimet felnőni? Valahogy így.
Hello rák!
Tudod mit, ha megölsz, magadat is megölöd, nem lesz gazdatested. Elismerem erős vagy, bár én sem vagyok papírból. Elég régóta küzdünk egymással, kössünk békét.
Hagylak a testemben, cserébe te nem akarod az egészet magadnak, megelégszel annyival, amit eddig megszereztél.. szimbiózisban még akármennyit elélhetünk egymás mellett… win-win hm???
Tegnapi napom egy mélypont volt, igazából már pénteken kezdődött. A hétfői kezeléshez a sztereoid adagot 0-ra kell csökkenteni és ennek a mellékhatásaként teljesen vegetatívvá váltam. Míg előtte nap pörgött az agyam, tudtam mozogni, péntek délutántól vasárnap délig alig tudtam megmozdulni. Gondolkodni se nagyon tudtam. Ez nagyon megijesztett. Persze a dokik mondták, hogy ez normális, de akkor is nagyon-nagyon félelmetes és ijesztő.
Ma bejött Niki, egyedül, mert anyuék vigyáztak a kicsikre. Ittunk kettesben egy kávét, amit otthon főzött le a kedvenc kávénkból, a kedvenc kávéfőzőnkből. Beszélgettünk. Ő a folyosón én az ágyon. Kórházi randi, mert bejönni nem jöhet be. Még a nap is kisütött.
Hihetetlenül feltöltött a beszélgetés, kicsit úgy érzem, hogy a főnixmadár újra feltámadt.
Holnap kapok egy kis friss öcsisejtet, aztán meglátjuk, mi sül ki a fenti egyezségből. Vannak még eszközök a dokik kezében is.
Legyozlek NHL 
Ez nagyon jó egyezség! Folytasd ezt a beszélgetést még egy kicsit a ráksejtekkel és kiterjeszthetnéd a saját immunsejtjeidre is ezt a beszélgetést, – csak úgy nyugodtan, lazán megbeszélve velük, hogy ők meg végezzék a természetes feladatukat és falják fel a ráksejteket!!!!!!!!!! Hajrá!!!!!!!!!
KedvelésKedvelés
Ijesztő, hogy ennyi ideje nem írtál… Nagyon remélem, hogy ezek csak mélypontos hetek voltak, másra nem is merek gondolni 😦
KedvelésKedvelés