Jó sok mindent történt az elmúlt napokban, megpróbálom összefoglalni. A T sejtek legyűjtése megtörtént, ha a labor elkészül, indulhat a gyógyszer gyártása (febr.23). Kaptam egy két napos kemoterápiát immunterápiával kiegészítve. Ezek a szerek (bendamustine, polatuzomab), 5 éve vannak már az európai és izraeli piacon, de az első szállítmányok még csak most érkeznek meg Magyarországra. Most már 3-4 nap eltelt a kemoterápia után, kezdem összeszedni magam.
Kiköltöztünk a kórház területén található hotelből, mert jöttek a gyerekek és a nagyszülők is és úgy gondoltuk, hogy jobb és elérhetőbb lesz egy apartman erre a célra. Az első szállás nem vált be. Bár „csak” 30 percre volt a kórháztól a Bneit Brak nevű helyen volt, amiről nem tudtuk, hogy az ultra ortodox zsidó negyed. Az itt élő emberek általában szegények, a férfiak nem dolgoznak, a nők ritkán, mert átlagban 8 gyerekük van. A negyedet péntek du. 3 órától lezárják vaskerítéssel az autóforgalom elől, ha nem látom nem hiszem el. A férfiak kötelezően kalapot/kipát, fekete ruhát, a nők szoknyát, parókát vagy kendőt viselnek. A környék nagyon szemetes, rendezetlen. A lakásunk a harmadik emeleten volt és talán a legnagyobb motiváló tényező a költözésre a penészes fal volt, ami sem a gyenge immunrendszeremnek, sem a gyerekek asztmatikus köhögésének nem használ.
Mivel a kórház környékén nem volt elérhető szállás, beljebb költöztünk Tel Avivba, ami bár a kórháztól messzebb van, de a gyerekekkel sokkal jobban elérhetőek játszóterek vagy akár a tenger is. Egyébként a mostani szállásunk mellett is van egy kórház, ahol egy másik fajta a car-t -t csinálnak. Mellesleg nem csak a környék rendezettebb, hanem a szállás maga is.
Tegnap teszteltük az utasbiztosításunkat is mert Endre belázasodott, Miksa meg csúnyán köhögött. A biztosító profi volt, mondjuk kicsit bénáztak a kötvényünkkel, de végül a gyerekorvost a lakásunkra küldték.
Most várakozunk, kedden kell visszamennem kontrollra, reméljük a vérképem nem fog teljesen szétesni, de majd meglátjuk, bármi is lesz úgyis megoldják 😊.
Minden nagyon drága a magyar árakhoz képes, a benzin másfélszeres, az élelmiszerárak kétszeres szorzóval képződnek. Két dolog egész elérhető, hasonló árban van, mint otthon. Az elektronikus buszjegy kb. 500Ft, és a taxi, ami kb. ugyanannyiba kerül, mint otthon. Ha figyelembe vesszük, hogy az autóárak is kétszeresei az otthoninak, a benzin is drágább akkor inkább azt mondanám, hogy nem az itteni taxi olcsó, hanem az otthoni marha drága.
Szerencsére szüleim sokat segítenek a gyerekek körül, ez főleg, hogy most betegek nagyon jól jön, mert én nem mehetek a közelükbe. Sokat sétálnak velük, ők is élvezik a zöld környezetet, tegnap Nikivel együtt elmentek Jaffa-ba. Babakocsival elég jól tudnak buszozni, szóval nem áthidalhatatlanok a távolságok sem. Én az utóbbi időben csak a kanapét melegítem, remélem sikerül gyorsan felerősödni és még élvezni a gyönyörű időt. Bár az idő elromlott tegnap – február a legesősebb hónap – még így is élvezhető, tavaszias idő van.
A hagyományok és a vallás teljesen átszövi az itteni életét és itt nem csak az ultra ortodox zsidókra gondolok. Ez ugye itt a „Szent Föld”, amit sertésekkel nem lehet bepiszkítani. Nincs nagy kereslet a sertéshúsra, mivel sem a muzulmánok, sem a zsidók nem eszik meg, de azért, hogy a világi gondolkodású embereket is ki tudják szolgálni vannak sertésfarmok. A problémát úgy oldották meg, hogy a sertéseket egy betonemelvényen tartják, így nem tudják bepiszkítani a földet.
Legyozlek NHL 