Harmadik

Már jó régen nem írtam, mert kb. nagyjából jól vagyok. Kicsit gyenge a vérképem, de nem vészes, de azért érzem is, meg látszik is(sápadt vagyok). Most újra a kórházban fekszem, a harmadik kezelésre várva, megvan a PET-CT eredménye, ami azt mutatja, hogy működik a kezelés. A tumor kisebb, az aktivitás csökkent, de én kicsit többet vártam. Persze az is lehet, hogy én voltam túlzottan optimista és nagyon bíztam, hogy három ilyen típusú kezelés elég lesz. Mondjuk a dokik még semmi konkrétat nem mondtak, Niki kérte el a leletet, illetve ismerős orvos is azt mondta, hogy ennek örülni kell, ez egy jó eredmény. De ebből azért nekem az látszik, hogy lesz negyedik kezelés, ami még minimum plusz három hét a steril szobáig.
Megy a gondolkodás, a steril és félsteril szobás időszakról is.  Tök jó, hogy Nikinek sokan felajánlották segítségüket, mert én egyrészt nem leszek otthon, utána meg nem érhetek senkihez. Még belegondolni is fáj, hogy nem ölelhetem meg sem a feleségem, sem a gyerekeim. Vagy nem fogok tudni nekik segíteni. Otthon leszek, de mégsem leszek otthon. Biztosan nagyon nehéz lesz. Fruzsi lesz valószínű a legnehezebb eset, mert elég nehéz elmagyarázni egy kétévesnek, hogy apához nem lehet most hozzábújni.