Túl a második kezelésen

Hurrá, túl vagyok a második kezelésen! Most csütörtökön időben indult el a kezelés és így szombat este már haza engedtek. A látogatók kicsit korábban érkeztek, az infúzió még csepegett, de Niki kicsit tuningolt az infúzió adagolón így nem kellett olyan sokat várniuk :). Hú de nem szeretem, ahogy az ember érzi, a hideg infúzió folyik az ereimbe. Kivették a kanült és már indultunk is haza, Niki és majdnem születésnapja alkalmából öcsém támogatott ezúttal. Az első kezelés mindig valamilyen “kábítószerrel” indul, engem már csütörtökön úgy sikerült kiütni, hogy nagyjából vasárnap itthon tértem magamhoz.

Eddig a sors nem volt kegyes szobatársakkal kapcsolatban, mondjuk az előző nem volt egy beszélgetős, a mostani viszont folyton beszélt, sose tudtam, hogy kihez :). Nem zavart se a beszéde se az amennyire horkolt (pedig eddig totál rekorder), mert totál KO voltam. Ezek nem ismerkedős kórtermek, legalábbis nekem biztos nem, inkább az a nehéz, hogy ezek az emberek már régóta küzdenek, valami hasonlóval és nem tudnak kikeveredni belőle, megkeseredtek, belefásultak a küzdelmeikbe. Nehéz, ahogy az is nehéz, ha a hírekben csak annyit látok, hogy egy híres ember NHL-ben hal meg 😦

Sok dolog eszébe jut az embernek mikor fekszik és nem tud semmit csinálni, most sokat gondoltam azokra akik már nem élnek, és hogy mit jelent ez számomra vagy a többi szerettük számára. Talán eddig nem is értettem vagy nem is gondoltam így végig, de a halállal nem egy embert veszítünk, hanem sokkal inkább az illetővel lehetséges közös jövőnket, a közös élményeket, amelybe belegondolva sokkal fájdalmasabb a szeretett elvesztése.

Mostanra a kezelés utóhatása már csak a rossz szájízben és a gyengeségben mutatkozik meg (meg persze az injekciók). Remélhetőleg hétvégére sikerül újra összeszedni magam. A legfontosabbat kifelejtettem, a tumor a dokik meglátása szerint belülről haldoklik, a tumort jelző indikátor a felére csökkent. Május végén megyek PET-CT-re ahol kiderül, mi is a pontos helyzet. A korábban vett csontvelő minta is tiszta, így remélem, hogy a csípőmet se furkálják a továbbiakban.