Miért írom ezt?

Az egész egy évvel ezelőtt kezdődött és azt hittem, hogy eddigre már csak egy rossz álom lesz. Nem így történt…

2019. április másodikán kontrollvizsgálatra jelentkeztem a Kék Golyó utcai rendelőintézetben. Ez egy szokásos negyedéves vizsgálat, ami az elmúlt időszakban csak annyiból állt, hogy megvizsgáltak, elmondták, hogy minden rendben aztán hazajöttem. Épp az volt a fejemben, hogy már el tudom fogadni ezt, hogy negyedévente idejárok, elcseszek egy napot az életemből, majd folytatok minden ugyanúgy ahogy eddig csináltam.

A vizsgálat eredménye emberi nyelven: a tumor elkezdett kiújulni, növekedni és a tumort jelző LDH érték is nagyon magas. Megszédültem, zúgott a fejem, nem hittem el, hogy ez megtörténhet velem, hiszen már legyőztem, hiszen már csak a kontrollvizsgálatok vannak az életemben. Mintha egy futóversenyen a cél előtt mindkét lábamat kirúgták volna. A doki nem mondott semmit, csak annyit, hogy PET-CT vizsgálatra küld és azután derül ki, hogy mi a pontos diagnózis, ami reménykeltő, hogy az ultrahang vizsgálat teljességgel negatív.

PET-CT vizsgálat során, mindenki sugárzó egyéniséggé válik egy napra, ugyanis pozitront (pozitív töltésű részecske) tartalmazó cukros folyadékot kap az ember intravénásan és orálisan is. A rákos sejtek szeretik a cukrot, így a gócpontok jóval könnyebben detektálhatók mint a hagyományos CT vizsgálattal. Mellékhatás nincs, a kismamákat és a gyerekeket kell kerülni a következő 24 órában. A PET-CT megvolt, most az eredményt várjuk.

És hogy miért írom ezt:

mert a rákbetegségekkel kapcsolatban rengeteg félreértés van a köztudatban, nekem pl. Non-Hodgkin limfómám (röviden NHL ebből a név legyőzleknhl) van nagy sejtes, diffúz, agresszív, de ebből is van nem diffúz, nem agresszív, stb. Mindegyiket máshogy kezelik, más a kemoterápia, mások a mellékhatások mint egy másik rákbetegségnél,

mert nagyon sokszor nem tudom megfogalmazni mit érzek, mire van szükségem, így talán jobban végig gondolom, mi a fontos, mi a valós,

tájékoztassam azokat akikkel nem vagyok napi kapcsolatban, de felhívni nem mernek, én is nehezen kezdeményezek telefonálást mert elég hülyén hangzik, hogy Hello mi van veled? Én megint rákos vagyok.. vagy csak mert mindenkinek emailt/üzenetet írni nagyon sok,

segítséget nyújtsak azoknak vagy azok családtagjainak akik hasonló cipőben járnak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s